Ferences templom és kolostor (Brassó)
Ferences templom és kolostor | |
műemlék | |
Vallás | keresztény |
Felekezet | római katolikus |
Egyházmegye | Gyulafehérvári főegyházmegye |
Védőszent | Keresztelő János |
Építési adatok | |
Építése | 15. század |
Stílus | gótika |
LMI-kód | BV-II-a-A-11559 |
Elérhetőség | |
Település | Brassó |
Hely | str. Sf. Ioan 7. |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 45° 38′ 39″, k. h. 25° 35′ 31″45.644270°N 25.591820°EKoordináták: é. sz. 45° 38′ 39″, k. h. 25° 35′ 31″45.644270°N 25.591820°E | |
A Ferences templom és kolostor weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ferences templom és kolostor témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Keresztelő Szent János ferences templom és kolostor Brassó történelmi központjában, a Szent János utca 7. szám alatt található. A kolostort és a hozzá tartozó gótikus templomot a késő középkorban építették, és a klarisszák (ferences nővérek) használták. A Magyar Helynökség 1507-ben fogadta el a kolostor alapítását. A ferences rendet 1530-ban elűzték, ezután raktárnak és kórháznak nevezték ki az épületeket, a templomot 1644-től az evangélikusok használták. Az 1689-es és az 1718-as tűzvészekben leégett; 1724-ben átvették és kijavították a városba visszatérő ferencesek. A 20. században többször felújították.
Története
[szerkesztés]A domonkos kolostor Szent Péter és Szent Pál templomával szemben a 14–15. században egy beépítetlen terület volt, a jelenlegi Michael Weiss utca nyugati házsora és a később felépített északkeleti városfal között. Ezen a területen épült fel a klarisszák (ferences nővérek) zárdája, és az annak udvarában levő gótikus stílusú Szent János templom. Az alapítás és az építés dátuma ismeretlen (egyes források a 14. század végére,[1] mások a 15. század végére[2] datálják), sőt még azt sem lehet biztosan tudni, hogy kezdettől fogva a klarisszáké volt-e, vagy pedig a domonkosok alapították.[3]
Írásos említést legelőször 1486-ban tettek a kolostorról.[4] 1496-ban 18 nővér lakott benne.[5] 1507-ben a Magyar Helynökség vezetősége elfogadta a ferences kolostor alapítását (a rend ezt tekinti az alapítás évének),[6] ugyanebben az évben emelték templomát.[4] Az épületegyüttes mellett temető is volt, és ugyancsak itt volt az úgynevezett koponyák kertje (Kopfgärtel), ahol a lefejezett embereket földelték el a középkortól 1729-ig (a legtöbb más városban egészen a 19. századig a kivégzett bűnözőket nem temették el).[7]
A rendet 1530-ban, még a reformáció erdélyi elterjedése előtt kiűzték Brassóból, mivel a földvári csata után a Habsburgokkal való szimpatizálással vádolták őket.[4] Az épületeket szekularizálták; a templomot gabonaraktárként, a kolostort kórházként használták.[8] A templomot 1644-ben kijavították, és a szász evangélikusok vették használatba. Az 1689-es tűzvészben leégett; kijavítása után, 1716-ban a hatalomra került Habsburgok a jezsuitáknak ítélték, ám 1718-ban ismét leégett, a jezsuiták pedig a Kolostor utcai templomba költöztek. 1724-ben a városi tanács a Csíkból visszatért ferenceseknek ítélte, akik Charles de Tige tábornok támogatásával felújították, és 1725. augusztus 2-án fel is szentelték.[4] A kolostor épülete iskolának és posztógyárnak is helyet adott.[9] Oltárait 1729 előtt készítette Julianus Ottner bajor mester, orgonája 1749-ből származik; sekrestyéjét 1783-ban, egy újabb tűzvészt követően emelték, a szentély mellett korábban álló épületek helyén.[2]
A 18. század végén megtiltották a várfalakon belül való temetkezést, így a temetőt a falakon kívülre költöztették, ám a kolostor ferences szerzeteseit továbbra is a templomkertben hantolták el.[10]
1834-ben az évek során rossz állapotba került síkmennyezetet faszerkezetes boltozatra cserélték. 1882-ben díszítőfestéssel látták el az addig fehérre meszelt szentélyt, majd 1928-ban a templombelsőt is. Az 1940-es földrengés után kijavították.[2] 1951. augusztus 20-án innen hurcolták el Boros Fortunát Domokos tartományfőnököt.[11] A templomot és a kolostort máig a ferences rend használja; a 2010-es években három rendtag élt a kolostorban.[12]
Leírása
[szerkesztés]A hajó déli homlokzatának utcai oldalán, a Tige tábornok és felesége nagylelkűségét megörökítő, 1725-ös emléktábla alatt befalazott 15. század végi, késő gótikus árkád látható. Ettől balra a 18. század első felére datálható, fülkében elhelyezett barokk feszület áll, felette a nyeregtetőn egy kis harangtorony magasodik. A templom bejárata egy folyosóról nyílik, de az 1725-ös átalakításig északról, a kolostor folyosójáról is nyílt egy bejárat. Ennek kőkeretét egy 17. század közepi, késő reneszánsz dombormű díszíti.[2]
A templom négy félköríves ablak által megvilágított belsejének összképét a 18. századi intarziás borítású barokk bútorzat és az 1928-as, Hans Bulhardt által készített neobarokk díszítőfestés határozza meg. A főoltárt Keresztelő Szent Jánosnak szentelték, a rajta látható olajfestmény Jézus megkeresztelését ábrázolja. A két mellékoltárt Szűz Máriának, illetve Nepomuki Szent Jánosnak dedikálták. A hajó északi falán a gubbiói farkas megtérését ábrázoló nagyméretű festmény látható.[2]
Kedden és vasárnap kétszer, a hét többi napján egyszer miséznek. A szerzetesek buzdítására Szent Ferenc mellett Szent Antal emlékét is tiszteletben részesítik, kinek közbenjárását minden keddi szentmisén kérik. Ezért a templomot sok román ortodox is látogatja, mivel körükben Szent Antalt különös tisztelet övezi.[4]
Az épületegyüttest a romániai műemlékek jegyzéke BV-II-a-A-11559 sorszám alatt tartja nyilván.[13]
Képek
[szerkesztés]-
A templom és a kolostor madártávlatból
-
A templom (bal oldalon) a Szent János utcában
-
A templom
-
Beltér
-
Beltér, részlet
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Pavalache, Dan. Cronică ilustrată de Brașov (román nyelven). Vidombák: Haco International, 60. o. (2015). ISBN 9789737706355
- ↑ a b c d e Kovács
- ↑ Roth 65. o.
- ↑ a b c d e Aldea 368. o.
- ↑ Căliman, Valeria: Coperta de carte și legătorii brașoveni. Cumidava, VIII. évf. (1974 – 1975) 1. sz. 205–207. o. arch
- ↑ 500 éves a brassói Ferences Rend. Magyar Kurír, 2006. október 10. (Hozzáférés: 2020. december 15.)
- ↑ Gusbeth, Eduard. Zur Geschichte der Sanitätsverhältnisse in Kronstadt. Brassó: saját kiadás, 274–276. o. (1884)
- ↑ Roth 111. o.
- ↑ Orbán Balázs. XVIII. Brassó belvárosa: A belváros többi templomai, A Székelyföld leírása, VI. Barczaság. Pest: Ráth Mór (1868)
- ↑ Pușcariu, Sextil. Brașovul de altădată (román nyelven). Kolozsvár: Dacia, 255. o. (1977)
- ↑ Guia Hugó. „Emlékezés az Erdélyi Ferences Rendtartomány vértanújára”, Vasárnap, 2015. június 7.. [2018. július 15-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2018. július 15.)
- ↑ Brassó – Ferences templom. Kaplonyi Ferences Plébánia és Kolostor. [2018. július 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. július 15.)
- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Brașov. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
Források
[szerkesztés]- ↑ Aldea: Aldea, Vasile. Crâmpeie din Brașovul de ieri și azi (román nyelven). Vidombák: Haco International (2016). ISBN 9789737706416
- ↑ Kovács: Kovács Zsolt: Keresztelő Szent János ferences templom, Brassó. Romániai magyar lexikon, 2011. január 16. (Hozzáférés: 2018. július 15.)
- ↑ Roth: Roth, Harald. Kronstadt in Siebenbürgen – Eine kleine Stadtgeschichte (német nyelven). Köln: Böhlau Verlag (2010). ISBN 9783412206024